Gyors léptekkel kerülte ki őket belépve az iskola folyosójára. Mikor belépett nekiütközött egy talán gesztenyebarnánál világosabb hajú srácba, aki ijedten lépett hátra. Megszeppent arckifejezéssel valami bocsánatkérésszerűt motyogott ki a száján. A srác elégé kutyásan festett talán. Nem várt sokáig ment tovább. Egyre csak Aoki járt az eszében. Nem tudta kiverni a fejéből, pedig muszáj neki, ha nem akar újra szerelmes lenni. Ugyanis nagyon sokat csalódott már a fiukban. Gondolkodásából az iskola csengője rázta fel. Kicsit ijedten kapta elő az órarendjét hogy milyen órája lesz. Irodalom. Remek. Mormogta magában. Az irodalom sosem volt az erőssége és mivel új ezért még az iskola is elég ismeretlen neki hiába mutatták már be neki. Egy hideg tulajdonképpen jéghideg kezet érzett a vállán mikor hátrapillantott Aokit pillantotta meg már megint cikáztak a gondolatok a fejében, hogy közelebb szeretne hozzá jutni és milyen jó lehet a karjai közt lenni. De gyorsan ki is verte a fejéből ezeket a gondolatokat, hiszen idegen pasikkal nem kezd ki.
- Mit szeretnél? - Kérdezte a lány kissé közömbös hanggal.
- Csak gondoltam el kéne a segítség- válaszolta a fiú.
- Ugyan miért kéne?
- Mert nem találod a magyar termet? – kérdezte vissza kihívó hangnemben.
- Az mondjuk igaz, de megoldom. Szia – összekulcsolta mellkasánál a könyveit így sétálva el a fiú mellett, és bele is botlott a hosszú szőke hajú szeplős lányba.
- Oh, Bocsánat! – szégyellte magát el a lány
- Semmi baj – Vetett a lányra egy angyali mosolyt
- Tudnál nekem segíteni?
- Persze. Miben kéne?
- Merre van aaaaa magyar terem?
- Felmész, az emeletre ott elmész balra és kicsit egyenesen majd jobbra fordulsz és ott is vagy.
- Köszönöm Hikari-chan! – mosolyogva futott tovább a lány, de hirtelen visszahúzta valaki, amitől majdnem leesett a lépcsőről. Előrenyújtotta kezeit hátha meg tud kapaszkodni valamiben. De nem-nem tudott megkapaszkodni semmiben és senkiben és puff egy nagy csattanással ért földet, nem mert felkiáltani sem, a fájdalomtól csak megharapta az ajkát, hogy csitítsa magát. Hirtelen mindenki köré gyűlt és kérdezgették sorjában tőle: Jól vagy? Minden rendben? Nagyon beütötted magad? Mid fáj? – Majd szépen az ujjonann érkezettek kérdezgették az ott lévőktől: Mi történt?
Ekkor jelent meg Kazuya tanárúr, aki felkapta az ölébe Kim-et és vitte az orvosi szobába.
A diákok között az aggodalmasság és a kíváncsiság vette magát körül. Vajon ki lehettet az? Ki lökhette le Kimet? Furdalta mindenki oldalát a kíváncsiság. Ekkor lépett közbe Fumi is majd felállt az egyik székre és felemelte a hangját.
- Elég! Attól hogy itt kérdezgettek mindent mindenféléről nem mentek semmire! Rendeződjünk csapatokba… és úgy kutassunk am miatt a valaki miatt. Aki napok óta nem hagyja a diákokat békén!- És igen pont így volt, ahogy Fumi mondta… mióta az-az alak ott van, az iskolában sorra történnek a balesetek a diákokkal. Senki sem tudja ki ez vagy mi ez. Az biztos, hogy az iskolára nem vet jó fényt. Az összes diák 5-6 tagszámú csoportba rendeződött.
- Pontban este 19:00-kor gyűlünk ugyanitt össze! – Jelentette ki Fumi Hikarival együtt. Majd megindultak a csapatok.
Valakik a laborba mentek, valakik a könyvtárba, valakik az udvarra, valakik a suli mellett lévő temetőbe, valakik a parkba, valakik az erdőbe, valakik a suli udvarára, valakik a koleszbe, valakik pedig az orvosi szoba elé megvárni a fejleményeket.