LEGYEN MÁR ENNEK AZ EGÉSZNEK VÉGE! SZABADULNI AKKAROK!!

- És ki ez a kislány? mit akartok vele tenni?
- Őt kísérleti alanynak akarjuk használni. Őt fogjuk hozzád hasonlítani.
- Pont egy kislányt?! Normálisak maguk?!!!
- Nyugodj le vagy… két fekete ruhás fickó lép be a szobába.
- Ch… morrantam egyet.
- Jó kislány. Na, szóval pár óra múlva jövök érted. Addigis foglald el magad valamivel.
Ezzel ki is sétált. Én pedig elővettem a naplóm és írni kezdtem bele:
Kedves Napló!
Ki akarok már ebből az egészből szabadulni… Egy kislányt akarnak hozzám hasonlítgatni… hát normálisak ezek?! Ugye hogy nem? Még a nevét sem tudok szegénynek. Majd ha felébred, akkor megkérdezem. Éledezik itt az idő.
- Hogy is hívnak? rögtön ezzel a kérdéssel támadtam le.
- Elizabeth
- Szép neved van.
- Köszönöm és téged hogy hívnak?
- Ayame
- Értem. És azt tudod, hogy miért vagyunk itt?
- Kísérletezni fognak rajtunk.
- Komolyan?
- Erről a témáról miért hazudnák szerinted?
- Nem tudom… megnézhetem azt a füzetet?
- Bocs, de nem… Benyitott két alak és a kislányt elvitték.
Csak nagyokat pislogtam. Most mi van? Mindjárt itt az idő? Remélem nem… írni kezdek továbbra is a naplóba. NEM AKKAROK KÍSÉRLETI ALANY LENNI! NE HASONLÍTSANAK HOZZÁM SENKIT! MENTSEN MÁR MEG VALAKI! Idegállapotom egyre csak romlott már magam sem tudtam, hogy mit csinálok. Csak menekülni akartam el erről a félelmetes helyről. A napló lett az egyetlen barátom. Nem akarom elveszíteni. Ő az, akinek mindent elmondhatok és nem fog bántani soha. Újra sötét ruhás alakok jelentek meg megragadtak és vittek egy másik szoba felé. Én nem akarom ezt… komolyan… MENTSEN MEG VALAKI!