Pár órára, de szabad lettem.

Reggel van. Olyan szépet álmodtam. Gyorsan előkerestem a naplóm és szorgosan írtam bele a tegnap történteket:
Kedves Naplóm!
Bocsánat hogy tegnap nem írtam beléd olyan sokat. Képzeld… ha jól viselkedek, akkor pár órára szabad lehetek! Olyan jó érzés ezt leírni… elfelejtettem már azt, ahogy a meleg napsugár rásüt az arcomra… azt a kellemes melegséget. És ahogy a szél végigfújja a hajam. Jaj de várom már! Kiderült, hogy kísérletezni akarnak rajtam… azt nem árulták el, hogy mit. Lehet, hogy ma megtudom, hogy igazándiból miért különbözök annyira a többiektől! Vajon milyen lény lehetek? Ki akarok már menni a szabadba! Most! Ajaj… hamarosan kifogy a tollam. Bajban leszek, ha többé nem írhatok beléd. Kérnem kell egy új tollat. Remélem, adnak, mert akkor… én…
Ennél a pontnál kifogyott a tollam. Azt hittem menten meghalok… többé nem írhatok a naplóba. Kérnem kell egy új tollat! Mikor bejött az egyik srác a reggelimmel gyorsan le is szólítottam, hogy hozzon, már nekem legyen szíves egy tollat. Szerencséjére hozott. Megköszöntem neki, majd amikor kiment folytattam a napló írását:
Olyan furcsa érzésem van… csak úgy törnek belőlem elő az érzelmek és, mik ezek az átlátszó kezek? Nagyon fura… úgy változnak az érzéseim, mint az időjárás.
Kopogtattak az ajtómon és ki is nyílik egyszerre az a fickó az akivel tegnap beszélgettem rám rakott egy nyakörvet pórázzal együtt…esküszöm úgy kezel mint egy kutyát!
- Na, mehetünk a szabadba?
- Naná hogy!
Megindult csendesen és lassan. Kinyílódott egy újabb ajtó. És megláttam a kinti tájat. Istenem, de régen láttam már! Szaladtam volna, ki de rövid a póráz.
- Nana… csak lassan. Lépett egyet és már kint is voltunk. Olyan jó érzés a meleg napfény. Hirtelen a telefonjának a csörrenése rázta meg a „békémet”. Felveszi, majd kiköt úgymond az oszlophoz ő pedig arrábvonul. Idegesség látszott az arcán. Vajon most mi lesz? Nyúlna a pórázomhoz, de lövés hallatszik, kintről erre megrezzen picit, de gyors reagálással kikapja, a pórázt az oszlopról megragad és futni kezd, de úgy, mint akit üldöznek. Gyorsan bedob a szobába. Nem sokáig tart fogságom, mert 4 ember felém tart. Idegenek, nem olyan az egyenruhájuk, mint az itt dolgozóknak. Ezek meg mit akarnak tőlem?!