Vajon újra szabad leszek?

Mit akartok ti tőlem? Elégé felzaklatott a jelenlétük. Ők nem szóltak semmit csak erősen megragadtak és cipeltek kifelé. Uramisten… végre kint lehetek! Elvonszoltak egy másik szobába ahol az a fura fickó várt. Ledobtak a földre, mint valami rongyot. Sejtelmes és titokzatos hangon megszólalt a férfi:
- Most már kimehettek.
- Na de főnök…
- Most! Parancsolt rájuk.
- Igenis! Ők vigyázba álltak, utoljára egy gúnyos tekintetet vetettek rám, és kimentek az ajtón.
- Nos… nézett rám a fickó. Most jött el annak az ideje, hogy néhány dologba beavassalak.
- Kíváncsian hallgatom!
- Szóval… bizonyára észrevehetted azt a csontvázat a szobában. Mutatott velem szembe egy tükröt. Jól nézd meg magad. Te is így nézel ki. Ezért kellesz mi nekünk. Néhány kísérlethez.
- Kísérlethez?! Mégis miféle kísérlethez?!!
- Sajnálom, de többet nem mondhatok. Most én kérdezek rólad pár dolgot rendben?
- Hát… oké. Lökje nyugodtan a kérdéseket.
- Mi a neved?
- Ayame
- Hány éves vagy?
- elv 16, de biztosan több
- Vannak barátaid?
- Nincsenek
- Család?
- Szüleim még élnek és van egy 6 éves kishúgom.
- Mit szeretsz szabad idődben csinálni?
- Hmm… történeteket írni, olvasni, rajzolni.
- Egyelőre nincs több kérdésem. Ha jó kislány leszel ez után is talán kimehetsz egy pár órára majd a szabadba.
- Komolyan?
- Hazudtam én valaha is?
- Én azt nem tudhatom…
- Őrök! Ezzel gyorsan bejött a három srác megragadott és bevitt újra abba az üres szobába és hála istennek már hoztak ennivalót is. Igaz kissé vacak kaja volt de muszáj volt megennem ha nem akartam éhen halni. Álomra hajtottam fejem. Majd holnap írok a naplóba.